A honlap Mozilla-Firefox böngészőre, 1024×768-as felbontásra van optimalizálva!
Köszöntjük honlapunkon!
Az Egyesület célja: Közös tevékenységgel az élhető Egyek megtartása, a környezet és a közélet tisztaságának elérésével. Ennek érdekében az Egyesület a fő hangsúlyt a környezetvédelemre, a természetvédelemre, a közösségfejlesztésre, a településfejlesztésre és a közélet civil kontrolljára helyezi. Az Egyesület céljának megvalósítása érdekében együtt működik állami, önkormányzati, társadalmi és gazdálkodó szervezetekkel, más egyesületekkel és szövetségekkel, amelyek segítik az Egyesület eredményes működését és céljainak megvalósítását. Az Egyesület kizárólag céljai megvalósításához szükséges anyagi feltételek megteremtése érdekében a jogszabály előírásai között - különös tekintettel az 1989. évi II.Tv./2/ paragrafus /3/ bekezdésére - gazdasági, vállalkozási tevékenységet folytathat, gazdasági társaságot és alapítványt hozhat létre, amelyben tagként beléphet. Az Egyesület feladata különösen: A célokban megfogalmazottaknak megfelelően a természetvédelem területén Egyek meglévő természeti területeinek megvédése, a még nem védett, de védendő értékek felkutatása. A környezetvédelem területén a külterületek illegális szemétlerakóinak felkutatása és megszüntetése a hatóságok bevonásával, illetve a szemétszállítás megoldásának elősegítése a külterületeken is. Közösség fejlesztés területén együttműködés a település egyházaival, társadalmi szervezeteivel, intézményeivel, más egyesületekkel. Javaslatokat készíteni a közösségi élet színtereinek kialakítására és működtetésére. A településfejlesztés területén az infrastruktúra-fejlesztés terveinek a lakossági érdekekkel való összhangba hozása. A civil kontroll területén a lakosság tájékozódási jogainak és lehetőségeinek maximális biztosítása, a polgárok véleményeinek begyűjtése és megfelelő közvetítése a döntéshozókhoz, illetve a helyi közélet szereplőivel való rendszeres konzultáció megteremtése. A roma etnikum integrációjának segítése a munkaerő piac felkutatásának elősegítése.
NÉHÁNY GONDOLAT…
…a közéletiségről
A politika kifejezés, az ókori görög városállamok (poliszok) nevéből ered. A politika szó eredeti jelentése: részvétel a város ügyeinek intézésében, ebben az értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, politizál. A görögök szerint a ki nem politizál, közömbös: idióta.
A politika a hatalom megszerzéséért, illetve megtartásáért vívott harcok eszköze. Pártok, csoportok, személyek harca, a közösség vezetéséért.
A nyílt diktatúrák a hatalommal szemben állók kezéből igyekszik kivonni a politizálás lehetőségét, sőt, egyenesen lehetetlenné igyekeznek azt tenni. Lehetőség szerint a hatalomban közvetlenül érdekeltek csekély körére korlátozzák a politikában való részvételt, kivéve olyan periódusokat, amikor bizonyos célból szükségük van a széles tömegek aktivitására, s ezt a tömegek félrevezetése útján igyekeznek elérni, pl: választások idején.
Egyébként a közéleti tevékenység aktivitásának fékezésére, az apolitikus magatartás terjesztésére törekszenek.
Hatalmukat természetesen demokráciának nevezik, amelyben a hatalomforma szerint az egész nép kezében van, de ténylegesen valamely személy vagy csoport diktatúrájának politikai formája ez.
A demokrácia külső látszatra van csak meg. A valódi népuralom soha nem valósul meg, mert ami az autokrata számára demokrácia, a többségnek diktatúra.
Formálisan szabadságjogokat biztosít a tömegnek, alkotmány, sajtószabadság, lelkiismereti szabadság, stb., de minden módon korlátozza, hogy a tömegek ténylegesen is élhessenek azokkal.
Különösen érvényesül ez ma, amikor a fokozódó kiszolgáltatottságról és a szegénység bebetonozásáról szerezhetünk tapasztalatokat.
A társadalom kétharmada, a rendszerváltás vesztese és a szegények köréből szinte tökéletesen kizárt a visszatérés a jóléti társadalomba.
A szegényedéssel együtt járó kulturális hanyatlás a társadalom szinte minden rétegét érinti, elharapózott az erőszak és az erő kultusza a társdalom számára kezd elfogadottá válni, miként az erősektől való mindent átható félelem is.
Egzisztenciális fenyegetettség, kulturális hanyatlás, erőszakkultusz és az erőszaktól való félelem-közösséghiány.
Lélektani hadviselés az individuum ellen, általános bűntudatkeltés.
A szabadsághiány ellen az emberek kollektív identitásuk megerősítésével próbálnak védekezni.
Itt lép képbe a közéletiség, a közjó szolgálata:
Azt a magatartásformát, amikor valaki nemcsak magával és személyes környezetével törődik, hanem egyre tágabb közösségeiért is felelősséget és szolgálatot vállal, nem nyereségvágyból, nem unalomból, hanem mert, ezeket a közösségeket is magáénak tekinti, építésüket feladatának tartja.
Ez ma már Egyeken is lehetséges, ha nem is elvárás.
Azok, akik nem vállalnak közösségi feladatot és felelősséget, ma a többséghez tartoznak.
Oka lehet a nem politizálásnak, hogy a közéleti szerepvállalás bizonyos szellemi és személyiségi színvonalat feltételez. Oka lehet, hogy a közgondolkodás átengedi a közélet irányítását és gyakorlását egy csoportnak, személynek. Így nem fejlődhet ki megfelelő közéleti kultúra. Oka lehet, hogy a jelenlegi közéletről és szereplőiről negatív kép alakult ki.
A közjó szolgálatának a politikai cselekvésnek ma nincs sok becsülete, vele szemben Egyek közössége is szkeptikus és elutasító. Ez bizonyos jelenségek: korrupció, gátlástalanság, emberi butaság és színvonaltalanság, meddő viták, tehetetlen testület, stb. láttán részben érthető, ám számomra az is nyilvánvaló, hogy ezt a jogos viszolygást ma néhányan mesterségesen is gerjesztik. Így a társadalom nagy hányada kivonul a politikai térből.
Nehéz polgárjogot nyernie egy civil szerveződésnek.
A közéletiség gyakorlása során keressük a választ: hogyan kell a települést berendezni ahhoz, hogy biztosítani tudjuk polgáraink számára az elérhető legnemesebb, legjobb élet külső feltételeit.
Ha mindezt nem tesszük, közömbösségünkkel hogyan számolunk el az utókor és utódaink előtt?
